Drága olvasók!
Köszönettel tartozom mindenkinek, aki csak egyszer is rákattintott a blogra, éltette bennem a tényt, hogy érdemes írnom!
A főiskolán nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak, én mégis próbálok annyira aktív lenni, amennyire csak lehet!
Az 5.OOO látogató örömére itt egy kis előzetes:
Ebben a levélben búcsúzom, kérlek, ne sírj! Mindannyian tudjuk, hogy nekem így lesz a legjobb. Ott, és azzal lehetek, aki egyszer az életemet jelentette. Tudod, Zora, bármennyire is igyekeztünk, nem kerültünk olyan közel egymáshoz, amennyire szerettünk volna. Nem hibáztatlak, hiszen én tehetek róla... az agyamat sikerült átvernem, de a szívemet nem...
Ekkor a levél felénél tartottam, de nem láttam könnyeimtől, így abba kellett hagynom az olvasást. Nincs erőm tovább olvasni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése